A néptánccal 1980-ban kezdtem el ismerkedni a Üllési Fonó Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjában. Nagyon sokat köszönhetek a néptáncnak, és a hosszú évek alatt szinte a második családom lett a néptáncegyüttes. Nagy Albert volt a mesterem, ő indított el ezen a nehéz, rögös úton, aki azt is megtanította, hogy igyekezzem mindig a hiteles, tiszta forrásból, az autentikus táncanyagból táplálkozni. Fontos számomra, hogy tanítványaim is megismerkedhessenek az eredeti anyagokkal, az adatközlők táncaival, de ne csak a táncokat, hanem az azt körülvevő szokásrendszert, hagyományokat is ismerjék meg.

Úgy gondolom, hogy egy  néptáncoktatónak nem pusztán az a feladata, hogy megtanítsa és megszerettesse a néptáncot , hanem a táncon keresztül olyan nevelő hatást is ki kell hogy fejtsen, amit a mindennapokban és egész életünk során hasznosítani tudunk. A kitartás, türelem, tolerancia, segítőkészség, fegyelmezett munkavégzés, figyelemkoncentráció, szépérzék, arányérzék mind olyan, a tánc által fejleszthető és erősíthető tulajdonságok, amelyek jól felhasználhatóak az élet bármely területén.

Mint gyakorló néptáncoktató azt is tudom, tapasztalom a napi munkám során, hogy nem elegendő egy csoport összetartásához, ha pusztán csak a néptánc oktatására koncentrálunk, és arra, ami a próbán folyik, hanem feltétlenül szükséges a próbán kívüli időben is minél több lehetőséget biztosítani a gyerekközösség erősítésére. Ez lehet táncház, kirándulás vagy csak egy hely és egy alkalom, ahol együtt jól érezhetik magukat. Táncosként magam is sokat köszönhetek annak, hogy mindig volt hely és alkalom a tánctermen kívül is arra, hogy együtt legyünk, s felnőtté válva tudom igazán értékelni, hogy mit adott számomra a néptánc, a táncegyüttes.

Azt is  szeretném, hogy a felnövekvő generációk is  megismerhessék mindazt az oktató – nevelőmunkát, ami az együttesben és a művészetoktatás más színterein folyik,  valamint azt a szellemiséget,  összetartóerőt, ami a  régi és mostani tagokat az együtteshez, a néptánchoz  köti, hogy  ők is büszkén vallhassák magukat „fonósnak”, és felnőtté válva tovább folytassák a megkezdett munkát.